Hetedikesek Erdélyben

Hetedikesek beszámolói tanulmányútjaikról, 2019

2019. április 23.
Meridián

A Határtalanul!-program keretében 2019-ben mindkét hetedik osztályunk eljuthatott Erdélybe, ahol földrajztanáraik és osztályfőnökeik kíséretében mindkét csoport hatnapos kiránduláson vettek részt. Élménybeszámolóikból közülünk részleteket.

„Veszi útját Nagyváradnak…”

Fél 7-kor, a Hősök terén vette kezdetét az első külföldi osztálykirándulásunk. Sötét volt, korán és hideg, de az izgalmunk elterelte figyelmünket, a hosszú buszút nagyon jó hangulatban telt. Az első jelentős izgalmat az óraátállítás jelentette, ekkor már hivatalosan is Románia területén utaztunk.

Nagyváradon álltunk meg legelőször. Körbejártuk a napsütötte főteret a Szent László lovasszoborral. Itt mindenki máshol ebédelhetett, a gyorséttermeken kívül hagyományos ételeket is volt lehetőségünk kipróbálni. Emellett nagyon színes és díszes épületeket láthattunk mindenfelé.

A következő állomás Kolozsvár volt, itt meglátogattuk a testvériskolánkat (Apáczai Líceum), ahol az igazgató körbevezetett minket az iskola tágas épületében, és egy képgalériát is megcsodálhattunk. Ezt követően a kollégium étkezdéjében vacsorázunk, ahol tipikus román ételeket is kóstolhattunk.

Szent Anna-tó

Innentől kezdve kezdetét vette száguldásunk Erdély csodás tájain és kultúrájában. Jártunk a Tordai Sóbányában, részt vettünk egy esős, de érdekes brassói városnézésen, bebarangoltuk a székely tájakat: például három különböző keletkezésű tavat is megnéztünk: Szent Anna-tó, Gyilkos-tó, Medve tó. Legizgalmasabb szállásunk Bogárfalván volt, ahol megkóstolhattuk az igazi székely töltött káposztát pityókás kenyérrel, valamint egy jó focimeccset játszottunk a helyi gyerekekkel. Másik érdekes gasztronómiai élményünk a csíkszeredai Novák cukrászdában volt, ahol megkóstolhattuk a híres Novák szeletet. Külön élmény volt a csíkszeredai templom, ahol a helyi plébános mindenki számára maradandó bemutatót tartott. Túrázás is volt a programban: a Békás-szoroson keresztül vitt az utunk egészen Korondig, ahol mindenki megvásárolhatta magának a tárgyi emlékeket. Ellátogattunk Orbán Balázs és iskolánk névadójának, Apáczai Csere Jánosnak a sírjához is.

Nagyon hamar elröppent ez a hat nap, visszafelé megcsodáltuk a kalotaszegi tájakat és templomokat. Első erdélyi utam során hihetetlen élményeket és tapasztalatokat szereztem, a jövőben is örömmel térnék vissza.

Nébald Franciska (7.C)

Hó és kilátás a Kis-Cohárdról

Voltam Kolozsváron korábban is, de még mindig nagyon sok új, érdekes dolgot láttam. Nekem kellett előtte felkészülni belőle egy kiselőadással, úgyhogy így még pluszban érdekes volt, hogy azokat, amikről írtam, élőben láthattam vagy éppen fordítva, hogy amiket élőben láttam, azokról már olvastam és tudtam dolgokat.

Nagyon szép volt a Farkas utcai református templom, a Fő tér, ott a Szent Mihály-templom és a Mátyás király emlékmű, elmentünk Mátyás király szülőházához is, az is nagyon szép volt, és még sok más helyen is jártunk, de most ezeket emelném ki.

Tetszett, hogy külön-külön, kis csoportokban is körülnézhettünk a közös városnézés után az osztállyal, így lehetőséget kapva arra, hogy visszamenjünk oda, ami még érdekelt vagy megnézzünk olyat, amit még nem láttunk.

Ezen kívül a Kis-Cohárd, Gyilkos-tó, Békás-szoros túra is nagyon jó volt. A Kis-Cohárd megmászása érdekes volt, ugyanis miután a havas hegyet megmászva, hol a kikötött kötélbe, hol egymásba kapaszkodva végre feljutottunk, azzal kellett szembesülnünk, hogy a nagy ködtől sajnos semmit nem látunk a szép kilátásból. De egyébként maga a túra, míg feljutottunk meg a környék, a havas erdő, a tó, a hegyek is mind nagyon szépek voltak.

Jó volt ezeken a helyeken az osztállyal is járni, sok jó és maradandó élményt szereztem, külön jó volt, hogy mint első gimnáziumi erdei iskolánkra Erdélybe mentünk, remek lehetőség volt a közösség összekovácsolódására és új, érdekes helyek megismerésére.

Szemerkényi Lelle (7.D)

Székelykapu Múzeum, Orbán Balázs sírjánál

Az egyik kedvencem a Székelykapu Múzeum volt, csodálatosan szépek voltak az ottani alkotások. A buszból ámulva néztük a Hargitát, majd egy nagyobb túra alkalmával felmentünk a Torjai Büdös-barlangba. A Szent Anna-tónál is tettünk egy nagy sétát, és emlékszem mennyire féltünk, hogy megtámad minket egy medve. Olyan finom kürtös kalácsot azonban, amilyet ott lehetett kapni, soha nem ettem.

Számos templomot meglátogattunk, amiben az volt a jó, hogy mindegyik más vallási felekezethez tartozott, ezért több vallási kultúrába is betekinthettünk. Az egyik várat, miután a tanár úr körbevezetett minket, magunk fedezhettük fel. Azt találgattuk, hogy vajon kik fordulhattak meg egy adott lépcsőfordulóban, és történeteket is találtunk ki hozzá.

A borvíz kóstolása is izgalmas volt, nagyon jól szórakoztunk, és csokiban fogadtunk egymás között, ki mennyit tud meginni belőle. Én egy kortyig jutottam, nagyon nem volt finom.

Jártunk a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, és felmásztunk a Kis-Cohárdra, ami szintén nagyon emlékezetes, leginkább azért, mert végig szakadt a hó és rettentő hideg volt, de a cudar idő ellenére sikerült megcsinálnunk.

Sokak kedvence, a kolozsvári pereces előtt

Tetszett, hogy vándortábor jellege volt az egész kirándulásnak, minden nap másik szállásra mentünk. Volt olyan is, hogy az összes lány egy szobában aludt, rengeteget nevettünk, bár reggelre olyan nagy káosz lett, hogy össze-vissza kevertük a dolgainkat, és mindenkinél volt legalább egy olyan, ami nem a sajátja volt. Mindenhol kedvesen fogadtak bennünket, Bogárfalván, ahol egy éjszakát töltöttünk, süteménnyel vártak minket.

Számomra az egész kirándulás egy felejthetetlen élmény volt, nagyon jól összekovácsolta az osztályt és rengeteg új információval gazdagodtam. Ha még egyszer adódna egy ilyen lehetőség, habozás nélkül vágnék bele ebbe a fárasztó, de izgalmas túrába.

Molnár Sára (7.D)

Mercedesz jel, Bánffyhunyad

Kedvenc élményem a házak, amiknek a tetején Mercédesz-logók voltak, mert nagyon komikusnak találtam. Másik kedvencem az volt, amikor megérkeztünk az egyik szállásra, és amikor bementünk a fürdőszobába, minden tiszta üvegszilánk volt, mert előttünk valaki eltörte a zuhanyzó üvegét.

Illés Szabolcs (7.D)

Nem sokszor voltam még ilyen hosszú és távoli kiránduláson, főleg osztállyal nem, így nagyon nagy élmény volt számomra. Már a buszúton azt gondoltam, nem is kéne leszállni, ez már olyan jól kezdődik, hiszen jól szórakoztam a mellettem ülőkkel. Aztán rájöttem, hogy mégis jó ötlet volt a leszállás. A programokat elképesztően élveztem, rengeteg új dolgot láttam és ismertem meg. A templomok, székelykapuk, borvíz, a Büdös-barlang, a Gyilkos-tó és a Szent-Anna tó, a sókarsztok, a városok, ahol járunk, meg úgy nagyjából MINDEN más. A szállásokon is nagyon jól éreztem magamat, a legjobb barátaimmal voltam együtt és mindig találtunk valamit, amin tudtunk szórakozni (aludni persze nem lehetett).

Búcsú Péter (7.D)

Névadónk szobra és testvériskolánk előtt, Apácán